16/05/2026
Budakalász, május első fele
Milyen érdekes, hogy az időjárás ismeri a naptárt, és tudja, mikor vannak a fagyosszentek! Ha fagyni nem is fagyott, de a korábbi, 10 fok körüli reggelekhez képest 4-5 fokra is lehűlt, amit annyira nem szeretnek a melegkedvelő palánták. Épp ezért gondoltam, hogy várok még pár napot a kiültetéssel, főleg, hogy remélhetőleg a következő napok esői jól megöntözik a földet. Nagy dilemmában is voltam (vagyok is) azt illetően, hogy jobb (lett volna) mindent kiültetni az eső előtt, hogy utána jó sok égi vizet kapjanak, ugyanakkor vele együtt néhány újabb, kissé hűvösebb napot, vagy kivárni a picit melegebbet a jövő hét elején, és egyúttal lemondani az eső általi beöntözésről. Végül tegnap kikerültek az uborkák, mert kezdtek kicsit rossz állapotba kerülni, előbb a tetvek felbukkanásától, majd a szívogatás után a foltosodás (peronoszpóra) megjelenésétől. Ez elég elszomorító, hogy már bent és a teraszon tartva sincsenek biztonságban. Szóval már nem akartam nézni, ahogy bent mennek tönkre, rábíztam őket a kinti körülményekre. Maximum meghalnak szegények… Ma már nem jutott időm folytatni a paprikával és a paradicsommal, úgyhogy most már várok még két napot, amíg újra melegebb lesz. Rajtuk kívül még az édesburgonya palánták vannak hátra, amelyeknek szintén kialakítottam már a bakhátat. Az édesburgonyákat inkább május 20 után, június közepe előtt érdemes ültetni, de két hétig nem leszek itt, és attól tartok, hogy június 8. körül már kicsit késő lesz, úgyhogy azok is földbe kerülnek hétfőn.
Az elmúlt napokban befejeztük a csepegtető öntözőrendszer összeállítását. Tavaly az igazán száraz időszakokban, mikor minden második hajnalban locsoltam, egy locsolás 1-1,5 órát vett igénybe. Ez kb. heti 4 órát jelentett, ami nem olyan eget rengetően sok, de a sok egyéb kerti és nem kerti teendő mellett már érezhető. Az alatt az idő alatt lehetne például… poloskát szedni, hogy valami felemelő tevékenységet említsek. :D Szerencsére a locsolás kútról működik, aminek tavaly sem csökkent észrevehetően a vízszintje, de ettől függetlenül is hasznos, ha mulcsolás és sűrű ültetés mellett a csepegtetéssel is igyekszünk csökkenteni a szükséges vízmennyiséget.
Összeraktam az uborkák, luffa és csíkos örmény dinnye felfuttatására szánt állványokat. Az előcsíráztatott cukkiniket, sütőtököt, bokorbabot és kukoricát is elültettem. Ezekből tavaly semmi sem lett, mivel vannak magjaim, teszek velük egy újabb próbát.
Most már 10 napja van bőven a salátából, rukkolából és mizunából, a snidlingből többször készült túrós szendvicskrém, és nemsokára a gyógynövények is begyűjthetők, száríthatók lesznek. Retek is van már bőven. A borsó növöget, de még nem jelentek meg rajta a virágok sem, pedig március végén ültettem. Van egy sor murok, közte laboda, és mindenütt a tavaly visszahullott magból kikelt amaránth.
A tavaly ültetett almafánk (Ödönke) tele van terméssel, amit majd fájó szívvel ritkítanunk kell. Az idei almafa (még nincs neve) egyelőre nem virágzott. A körtéken ismét sok a terméskezdemény, majd kiderül, július végére mennyi marad.
A szárazság egy érdekes találkozást hozott. Néha korábban is felbukkantak vakondtúrások az udvaron, tavaly a kísérleti, ültetőgödrös részen randalírozott valami a kukoricák és tökök között, de az talán inkább pocok volt. Most viszont, hogy mindenhol száraz és kemény az agyagos talaj, a vakond(ok) úgy döntött(ek), hogy a könnyű prédát választják. El tudom képzelni, ahogy csettintettek örömükben, amikor felfedezték, hogy az ásásmentes, öntözött, komposztos és mulcsos ágyásokban milyen jó porhanyós a talaj, tele finom falat gilisztákkal. A gilik is oda gyűlnek, ahol van mit enni, így hát a vakondok is. Egyik délelőtt láttam, amint mozog a föld, és egész közel a felszínhez felsejlett egy fényes, fekete kis test és egy csupasz farkinca. Mondtam neki, hogy várjon meg, amíg hozok egy vödröt, és meg is várt. Bezzeg, amikor elköltöztetéskor (ugyan csak a kert végébe vittem, kb. 20-25 méterrel távolabb) mondtam, hogy ne jöjjön vissza az ágyásba, már nem volt ilyen szófogadó. 5 nap múlva ő vagy valamelyik tesója újból elkezdte aláaknázni az ágyást. Nagyon aranyos és hasznos állatok, hisz megeszik a kártékony (nem mindenik az) pajorokat és lótücsköket, illetve védettek is, ugyanakkor rendkívül bosszantó, amikor kitúrják a zöldségeket. Retekből és salátából először azt ettük meg, amit kitúrt, de ugyanezt a paradicsompalántával már nem lehet eljátszani. Most megpróbálkoztam egy rezgőmotoros vakondriasztóval. Egyelőre engem már idegesít a hangja, remélem a vakondok sem fogják élvezni. Persze közben meg legszívesebben megsimogatnám őket, nem pedig elküldeném.
Április közepén megtörtént az idei első sün-észlelés, egyszerre kettőt is láttunk. Idén már nem vagyunk olyan pedánsak, mint két éve, amikor mindeniknek nevet adtunk, és fel tudtuk ismerni a visszatérőket.
