12/04/2026
Magyarország a szülőhazám.
Az elmúlt években egy olyan rendszer épült fel,
ahol a hatalom nem szolgált — hanem kisajátított.
Ahol a lojalitás felülírta az értéket.
Ahol a művészetet nem támogatni akarták —
hanem helyettesíteni.
Kirakat lett.
Dekoráció.
Üres jel.
Ma viszont megnyílt egy esély.
Nem csupán egy politikai váltásra —
hanem a valóság visszatérésére.
És most először, hosszú idő után,
ez az esély valósággá vált.
Egy új kezdet.
Egy új ritmus.
Egy olyan országé,
ahol újra lehet látni, gondolkodni és alkotni.
A művészet nem kér engedélyt.
Nem kér bocsánatot.
Láthatóvá válik.
Újra.
——
Hungary is my homeland.
In recent years, a system was built
where power did not serve — it claimed ownership.
Where loyalty overruled value.
Where art was not meant to be supported —
but replaced.
It became a display.
Decoration.
An empty sign.
Today, a chance has opened.
Not just for political change —
but for the return of reality.
And now, after a long time,
that chance has become real.
A new beginning.
A new rhythm.
A country
where it is possible again to see, think, and create.
True art does not ask for permission.
It does not apologize — it holds up a mirror.
It becomes visible.
Again.
