14/06/2026
képek a nyaraló kertjéből.
Kb 5 évvel ezelőtt vettünk egy telket két kicsi faházzal Szigetszentmártonban. A kert nagyon elhanyagolt volt, 15 éve nem használták. A gyümölcsfák ágai a földig hajoltak, csak lehajtott fejjel lehetett köztük járni. A fű sűrűn be volt nőve borostyánnal, közte rengeteg nyárfa magonc kelt ki. Dísznövények nem voltak egyáltalán.
Az első dolgom persze a kert rendbetétele volt, de a házak is megszépültek azóta. Mostanra kezd beérni a kert, az évelők minden felületet betakarnak az újonnan kialakított ágyasokban. Persze sosincs kész, alakul folyamatosan: némelyik eltűnik, mások túltrejeszkednek, a cserjék, fák nőnek, alakítják a lagyszárúak életterét.
Most épp a gyeppel bajlódom. Amikor megvettük a telket, az egész be volt nőve borostyánnal, és akkora dombokat túrtak a vakondok (vagy pockok?), hogy a fűnyírót nem lehetett eltolni rajta. Tavaly már egész tűrhető volt, de most újra foglalkozni kell vele. Tavaly egy félig elpusztult hatalmas cseresznyefa miatt a favágók bejöttek egy emelőkosaras autóval, szép, mély keréknyomokat hagyva maguk után. Aztán a tervezett öntözőrendszer miatt körbe árkok lettek ásva. Most erőt vettem magamon és a térkövezés, alapozás után maradt földkupacokat felhasználva, azoktól megszabadulva szépen elegyengettem és beszórtam fűmaggal. Az öntözőrendszeres sajnos cserben hagyott, így csak a körvezeték készült el, a szórófejek, és az automatika nem. Azt szerettem volna, hogy mire a nyárra leköltözünk, szép, zöld gyep legyen, és ne a porban kelljen élni. Mivel tavasszal nem vagyunk ott hétköznap, nem tudom locsolni a friss vetést, szerettem volna megvárni az öntözőrendszert. Most már minden mindegy alapon elszórtam a magot, és rábíztam az időjárásra, meg a hétvégi locsolásra. Hátha lesz belőle valami...
