14/12/2023
A tájba rejtett ház
A rendkívüli adottságokkal rendelkező telekre a tulajdonos egy értékteremtő és tájba illeszkedő épületet kíván létesíteni, mely felismeri a környezeti értékeket, azokra ráerősít és nem okoz tájsebet a megjelenése. A környezettel szembeni alázat jegyében első és kulcsfontosságú koncepcionális elem a tervezés során olyan épület létrehozása volt, mely figyelembe veszi a terepadottságokat, a tájba illeszkedik és hagyja érvényesülni az élővilágot, együtt él vele.
Az alapvetésekhez igazodóan a tanulmánytervben olyan épület került megtervezésre, mely a kialakult terepadottságokat veszi figyelembe, minimális és csak szükséges tereprendezésre került sor. Az épület teljes egészében intenzív zöldtetős kialakítású lesz, melyen a meglévő élővilág és az eredeti mikroklíma kerül teljes egészében visszaállításra. A létesítményen olyan szivárgó rendszer fog létesülni, mely az értékes csapadékvizet megtartja és újrahasznosítja azt. Az épület a terep alatt olyan minőségben lett kialakítva, hogy a közterület felől, illetve a velencei Bence-hegyi kilátóról nézve szinte észrevétlen maradjon. Az érzékeny terepbe illesztésnek köszönhetően az élőlények számára is szabadon átjárhatóvá válik a terület. Az épület egyedül az északi oldali kőfejtő irányából mutatkozik meg visszafogottan, ahol egy üveg portálon keresztül tárul fel a panoráma a benn tartózkodók számára. Az üvegfelület építészeti gesztusának köszönhetően a megmutatkozó épületrész könnyednek hat, illetve annak felülete a környezetre reflektál. A terasz vonalvezetésével a korona vonalhoz igazodik, az itt található értékes és természetes kőfelületeket beleintegrálja a megjelenésbe, evvel is közelebb hozva a természetet az épített környezethez. Az elhagyott külszíni bánya ma már nem látogatható, mert a növényzet itt már annyira visszavette az uralmat, hogy a megközelítés ellehetetlenült, a bánya mivolta is nehezen ismerhető fel. A bánya korona vonala csak messziről látható, annak részleteit már nem lehet kivenni. Ezen adottságoknak köszönhetően az épület alig észrevehető, nagyvonalú építészeti szerkesztéséből adódóan a lakóépület finoman a tájba illeszkedik, harmonikus ékszerként jelenik meg a látképben, ami a kilátó látványával nem kíván rivalizálni.
A térszervezésnél és anyaghasználat megválasztásánál a környező természettel szembeni alázat irányította mindvégig a tervezést, melynek köszönhetően az épület a táj szerves részét képezi. A tervezés során egy olyan példaértékű épület került megfogalmazásra, mely maximálisan figyelembe veszi szűkebb és tágabb környezetét, nem okoz tájsebet, finoman illeszkedik az adottságokhoz; illetve nem elvenni, hanem hozzáadni kíván a látképhez és környezetéhez.