09/07/2019
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Európában egy sport, KLASSZIKUS KARDVÍVÁSNAK hívták. A 19.-20 század fordulóján zseniális magyar és olasz szakemberek konvenciók (törvények) bevezetésével „megszelidítették“, egy csodálatos sporttá kultiválták a karddal folytatott élet-halálra menő ádáz küzdelmet.
Valamennyi sportok közül egyedül a vívást tartották (nyugateurópában a tőrt- és bárbajtőrt, nálunk a kardvívást) „tudománynak, művészetnek és sportnak“.
Erről a sportról szól könyvem „IDE VELED RÉGI KARDUNK”
A kardvívás annak idején az (akkor még kultúrált) „elit“ sportja volt, mert övék volt a kultúra és lovagias viselkedés privilégiája. Párbajozni is csak nemes embernek volt szabad.
Két híres tudóst idézek, akik mintha nem általában a sportról, hanem direkt a vívásról írnának.
Konrad Lorenz (nobeldíj 1973), a viselkedéslélektan megalapítója: „Az agresszió átorientálása a legkézenfekvőbb és legreményteljesebb út annak veszélytelenítésére… Egy az emberi kultúréletben kifejlesztett, ritualizált különleges formája a küzdelemnek a SPORT. Megakadályozza az agresszió társadalomra káros hatását, ugyanakkor változatlanul fenntartja annak fajfenntartó hatását… A KORREKTSÉG, LOVAGIASSÁG, amely erősen agressziót kiváltó ingerhatások ellenére is uralkodik, egy nagyon fontos kultúrális vívmánya az emberiségnek.“
Irenäus Eibl-Eibesfeldt, a másik zsenialis osztrák tudós: „Az embert alapvetően, természettől fogva KULTÚRLÉNYNEK tekintjük. Az ember kultiválja minden életterületét és azzal fékeket vesz magára, így képessé válik arra, hogy különböző életfeltételekhez alkalmazkodjon. A fékek ugyan bizonyos fokig akadályoznak minket, de azzal, hogy mi azokat elfogadtuk, önkontrollt és ezzel szabadságot nyertünk egy magasabb színten.“
Nietzsche német filozófus megjövendőlte, hogy a 20. században a világ demokratizálódni fog, de azt is előre látta, hogy nem a tömegeket fogják kultúrálisan az elitek színvonalára felemelni, hanem az elitek fognak lesűlyedni.
A filozófusnak sajnos mindenben igaza lett, így a kardvívásban is. Könyvemben rajzokkal megmagyarázom a klasszikus kardvívás taktikáját, azt elovasva meg fogja érteni az olvasó a klasszikus kardvívás lényegét: beszélgetésről, társalgásról volt szó, ugyanúgy mint emberi kapcsolatainkban, azzal a különbséggel, hogy a kardok beszélgettek: képesek voltak társalgásra, finom, kulturált beszélgetésekre, akadémikus értekezésekre, de ha kellett, elkeseredett vitákra is –ugyanúgy, mint a hétköznap embere az életben. Milyen társalgásra képesek a mai „modern” kardok?: „Rajta” után egymásra agresszívan rábömbölni!
A mai „modern” vívás (nem csak a kard) egy rajzzal és egy fotóval jellemzhető:
A jury „rajtájára” egymásnak ugranak a „vívók és mindegyik vág egyet
Gyűlölettől elvakult neandervölgyi ősemberek első és egyben utolsó összecsapása
Ez lett az eredménye a kultúra és fair play elvesztésének, ide jutott a kardvívás. Ma már sem tudomány, sem művészet, csak egy értelmetlen ugra- bugra sport, melynek a kardhoz, az igazi éles karddal való küzdlemhez semmi köze nincs.
A felvétel (fotosoppal átdolgozva) a 2013-as budapesti vívó világbajnokság női egyéni döntő mérkőzésén a képernyőről fotózva készült. Ötször szúrt rá földön fekvő ellenfelére ez a lény!
Felteszem a kérdést, lehet ezekkel a képekkel a mai európai társadalmat (egyáltalán az emberi társadalmat) is karakterizálni? A felelősők: a pénzarisztokrácia, a megvett vagy megfélemlített politikusok és médiaszakemberek tevékenységét feltétlenül lehet. Egy hibás processor és elindulnak az emberiséget megsemmisítő rakéták. Ha „szerencsénk” van, nem romlik el a processzor és lesz még elég időnk – nem kell több 30-40 évnél – külvilágunkat annyira tönkre tenni, hogy 300 kilométer sebességű állandó orkánok semmisítsenek meg minden fejlettebb élőlényt. Öngyilkosságba rohan nem csak Európa, de az egész emberiség, ugyanúgy, mint a két gyűlölettől elvakult neandervölgyi.
Munkám során állandóan foglalkoztattak ezek a gondolatok, ezért nem tudtam csak a kardvívásról írni. Úgy éreztem volna magam, mint egyszer gyerekkoromban: két számtan példát kellet megoldan házi feladatként. Mindegyik eredményem hibás volt, de az oldalt kőrbe diszítettem szines sormintákkal.
Külön fejezetekben (környezetünk, „jövőnk”, psychológia, erkölcs, politika, világgazdaság) idézem bölcs emberek gondolatait, megszívlelendő tanácsait, hátha még van értelme, hátha még meg lehet oldani a „számtan példákat”. Magyarságunkkal is külön fejezet foglalkozik: Származásunk, nyelvünk, az egyedülálló szépségű magyar költészet és a magyar kormány brüsszelhez való viszonya is témák.
A „kormánydöntő” hazaárulóknak is melegen ajánlom könyvemet, hátha felfogják, mennyire öngyilkos, érthetetlen a viselkedésük! Hátha végre megértik, hogy a háttérhatalom őket, tudatlanságukat virtuális sakktábláján parasztfiguraként alkalmazza egy szőrnyű orwelli világdiktatúra előkészítéséhez. Mert mi történne, ha sikerülne a nemzetállamokat felszámolni? Kormányzás nélkül először is káosz, polgárháborúk törnének ki, mindenki mindenki ellen! Amikor már elég ember elpusztult, bekapcsolódna a háttér hatalom és „rendet teremtene”. Hogyan? Diktatúrával, az ő világdiktatúrájukkal. Ajánlom a „kormánydöntőknek” Georg Orwell: „1984” című regényét olvasásra, talán akkor felfogják, mit tesznek.
Ízelítőül néhány sor a könyvből: „A televizor egyszerre volt vevő- és adó készülék. Az emberek soha nem tudhatják mikor, napjában hányszor és milyen rendszer szerint figyelik meg őket... Legszőrnyűbb a szeretettel foglalkozó minisztérium, ennek még ablaka sincs... A gondolkodás nincs megtiltva, tulajdonképpen nincsenek illegális cselekedetek, mert törvények sincsenek. De ha valakit rajta csípnek, hogy szabadon gondolkozni mert, megölik, vagy legkevesebb huszonöt évet kap „gondolkozás-bűnözésért“, melyet hosszú távon senki nem tud eltitkolni.” Úgy gondolom, könyvem bemutatásához egyenlőre ennyi elég lesz.