21/08/2023
Június és július hónapokban minden vad növekedésnek indul a természetben és a kertben egyaránt. Egy titokzatos ’gyomról’ kiderült, hogy egynyári szarkaláb, így a zöldségest júliusban virágtenger színesítette.
Az első terményeket is le-illetve felszedtük, a Blue Belle burgonya gumói nemcsak nagyon szépnek, de nagyon ízletesnek is bizonyultak. A két mángoldfajta is jól teljesít, a fehér levélnyelű Jessica kompaktabb megjelenésű, alacsonyabb termetű, de húsosabb levelű növény, a színpompás Bright Light hosszabb levélnyéllel, puhább, vékonyabb levelekkel tölti be a spenót felszámolásával támadt űrt a leveles zöldségek között.
Olvastam olyan kommentet, mely szerint csak bizonyos fajta mángoldok levélnyele ehető, a többieknél a nyél élvezhetetlen. Ez szerencsére nem igaz, minden mángoldfajta levélnyelét elkészíthetjük, csak arra kell figyelni, hogy a piros, lila színűek színezik az ételt, a fehér, sárga színűek nem. A mángoldot sokan a spenót helyettesítésére használják és ami a recepteket illeti, ez meg is állja a helyét, de amúgy ez a két zöldségféle nem rokona egymásnak és az ízviláguk is eltérő. A spenót íze teljesen ismert, közönséges, a mángoldot valamennyire szokni kell. Én nagyon szeretem és jobban is értékelem, mint a kényesebb és rövidebb tenyészidejű spenótot.
A május végén, június elején kiültetett paradicsom, bazsalikom és padlizsán palánták nagyszerűen növekedésnek indultak. Virágzásban már jó, ha némi tápanyagot juttatunk ki nekik, azonban elfogyott a szerves trágyánk, a komposztba pedig egy komolyabb hangyaboly költözött és lehet, hogy buggyant vagyok, de nem volt szívem feldúlni az otthonukat :). Így elkészítettem a jól bevált növényi trágyalevet. Egy 16 literes vödröt megtöltöttem a lecsípett paradicsomhajtásokkal, zsenge libatoppal, hagymazölddel, szórtam bele némi orvosi zsályát meg ami még a kezem ügyébe akadt és felöntöttem kútvízzel. Hagytam érlelődni, amíg a színe, szaga és állaga egy nagyon büdös mocsár képét nem idézte a gyanútlanul belebotló elméjébe, majd leszűrtem és tízszeresére hígítva megöntöztem vele a cukkinit, sütőtököt, paradicsomot, padlizsánt és a bogyósok közül a cserjéket. Ezt a tápoldatozást még legalább egyszer meg fogom ismételni, hiszen a folytonnövő paradicsomok az első fagyokig folyamatosan hozzák a termést. Ha valaki kényes ennek a tömény oldatnak a szagára, akkor javaslom, használjon gumikesztyűt, mert a bőrről igen nehéz eltüntetni.
Az egresek közül a sötétvörös termésű Hinnomaki Red kezdett el hamarabb érni, nagyon finom, édes és jellegzetes aromájú gyümölcseivel teljesen levett minket a lábunkról. A zöld bogyójú Invicta két héttel később érik, szintén finom a termése, de talán kevésbé, mint a Hinnomaki Rednek és úgy láttam, hogy a lombja is érzékenyebb a napsugárzásra.
Az őszi málnák is bemutatkoztak, a piros termésű Polesie és a sárga Polana Rosa is kellemes málnaízű, a sárga kissé különlegesebb aromájú. Szeretnék majd fertődi fajtákat is kipróbálni, de egyelőre ennek a kettőnek is nagyon örülünk.
Eddig csak a régi, közismert Jonhker van T***s piros ribiszke, volt a kertben, idén vettünk két tő Rovada-t, amely idén kissé érzékenynek bizonyult a lisztharmatra. Amazonnal kezeltem és úgy tűnik, egy permetezés is elég volt neki. Ha már bekevertem ezt a biológiai növényvédőszert, a csúnyán moníliás Mandulakajszit erősen visszametszettem és lepermeteztem vele. Jutott az Amazonból még a Debreceni muskotály szilvára is. Nem tudom, hogy a két utóbbi fácskánál tartós eredményt érek el az Amazon alkalmazásával, de egy próbát megér.
Gyomok, gyomok mindenütt. Igen idegesítő szokásom (mások szerint), hogy ha nem muszáj, nem gyomlálok, vagy csak célzottan, a nagyra nőtt, virágzó példányokat. Ennek köszönhetően idén olyan vadnövények is megjelentek a veteményesben, amelyeket eddig még nem láttam. Pld. tikszem, orvosi somkóró, orvosi atracél, apró csalán. Vannak persze olyan gyomok, amelyeket csak igen korlátozottan látok szívesen, mint a disznóparéjfélék, parlagfű, apró szulák. A fehér libatop kivétel, mert tavasszal azon jelennek meg először a levéltetvek majd azon szaporodnak fel a katicák. Ha tavasszal csupaszra gyomláljuk a veteményt, sokkal többet kell várni a hasznos rovarokra. Persze a bokornyi méretű, félig elfásodott szárú libatop már inkább zavaró, mint hasznos. A gyomoknak köszönhetően a talaj mindig enyhén nedves és csak úgy burjánzik az élet közöttük, rengeteg a pók és egyéb ízeltlábú, amelyek a poloskák kivételével szépen kordában tartják a kártevőket. A gyomok között nekem nagy problémát inkább a fűfélék jelentenek, főleg a zöld muhar, amelynek ragadós kalászai minden ruhába belekapaszkodnak és az egérárpa az agresszív toklászaival, amelyek még a macskáinkat sem kímélik, pedig azok igazán ügyesen meg tudnak szabadulni minden nemkívánatos függeléktől a bundájukon.
