07/06/2023
A Nemzeti Örökség Intézete idén februárban pályázatot hirdetett a „Határainkon túl nyugvó magyarok emlékművének” építészeti-művészeti koncepciójára. A felhívásra 41 terv érkezett be, amiből nyolcat díjazott a zsűri. Sajnos a miénket nem.
Általában igaz, hogy pályázaton a siker reményében indul az ember, de a siker definíciója pályázatonként változik. Alkotói szemmel ez a tervünk „tökéletes” lett, hiszen mindent, ami bennünk volt, beleadtunk. Nekem a terv megszületése maga volt a siker, ezért büszkén osztom meg veletek is a benyújtott leírásunkkal, mint magyarázattal együtt:
„Harangtorony. Égbe törő és lefelé hajló. Mint fia hazavárásában meggörbült hátú anya vagy egy törékeny virágszál. A vége karcsú, de a törzse vastag és stabilan áll, erős gyökerei vannak. A végén a lélekharang. Vajon hány élőt hívott már emlékezésre? Vajon hány halottat siratott el eddig? Vajon hányat kondul még ezután? Egy harangütés. Bárki megteheti: csak egy mozdulat, mely az emlékezésre adja a pillanatot a végtelenből, s az életünkből, a végesből. Harangkondulás. A levegő láthatatlan rezgése, mely hangsebesen terjed és múlik. Akinek van rá füle, annak a lelkében ver visszhangot. Egy pad, hogy az élők is megpihenhessenek, megbékélhessenek. Egy iránytű, hogy mindannyian hazataláljunk.
A határon túl nyugvó honfitársaink számbavétele lehetetlen, olyan sokan voltak, és a számuk folyamatosan növekszik. Ezért úgy gondoljuk, hogy a nekik szóló emlékműnek is nagy szabadságfokkal kell bírnia, az sem lehet egy befejezett történet. Az emlékek megidézésére a lehető legabsztraktabb médiumot, a zenei hangot választottuk. A tervünk központi eleme egy temetői harangláb parafrázis. Fontos, hogy a kultúránkban harangzúgásnak számos közismert jelentése van, melyeket a harang, mint tárgy is megidéz, így azok is értik az üzenetet, akik magát a hangot nem hallják. Azt szerettük volna, hogy az emlékhely egyszerre adjon teret a közös és a személyes emlékezésre. Ennek intim terét fizikailag is lehatároltuk egy körpaddal, de a közösségi emlékezés tere ezen túlmutat, mert mind a torony - mint klasszikus igazodási, tájékozódási pont - mind a harang hangja jóval nagyobb, időben is változó, meghatározhatatlan teret hoz létre.
Az emlékmű értelmezését a haranglábon, szemmagasságban elhelyezett felirat segíti: „Szóljon e harang mindazon honfitársainkért, akik a szülőhazánktól távol nyugszanak!” A földrajzi és történelmi kontextust a padon elhelyezett, a magyar történelemben fontos (és vélhetően sok honfitársunknak végső nyughelyét is adó), határainkon túli földrajzi helyek, elsősorban települések nevét, tényleges irányát és távolságát jelző feliratok magyarázzák.”
A tervünket Suhajda Szilárd, magyar hegymászó emlékére ajánlom, aki a Mount Everesten (nepáliul a Szágarmanthán, azaz a mennyország csúcsán) nyugszik.
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.195235910145093&type=3A