19/06/2026
Kérlek titeket olvassàtok végig!
Tudjàtok mindig azt mondom:Nagyon jó kapni,viszont adni még jobb!
Értsd jól az üzenetet!
Gondoltam szólok ❤️
Sokan kérdezték, mi lesz most. Támogatók, segítők, a fiatalok… akiknek semmi közük ahhoz ami történik, csak elszenvedik azt.
A válaszom az, hogy fogalmam sincs.
Nem tudom, hogy az elmúlt napok eseményei mennyit ártottak az alapítványnak. Nem tudom, hogy hányan fordultak el tőlünk. Nem tudom, hogy hétfőre össze tudjuk-e gyűjteni a fiataljaink ellátmányához szükséges összeget.
Amit viszont tudok, az az, hogy felelősséget vállaltam azért a húsz plusz egy fiatalért. Most már tizenkilenc plusz egyért aki még fiatalkorú…
És azért, mert most minden egy valakiről szól, a többit nem hagyhatom cserben.
Nem mondhatom azt nekik hétfőn, hogy bocsánat, de akkora lett körülöttünk a zaj, hogy most már nem maradt erő, figyelem vagy segítség számotokra.
Mert nekik semmi közük ahhoz, ami most a nyilvánosság előtt zajlik.
Ők ugyanazok a fiatalok, akikről az elmúlt években írtam nektek. Akiknek segítettünk munkát találni. Akiket beírattunk iskolába. Akik mellett ott álltunk a nehezebb időszakokban. Akik ma is ugyanúgy próbálnak előrébb jutni, mint egy héttel vagy egy hónappal ezelőtt.
Aki régóta követ bennünket, tudja, hogy mi nem egyszerűen pénzt adunk.
Lakhatást biztosítunk, mentorálunk, ügyeket intézünk, segítünk munkát találni, és heti ellátmányt adunk azoknak a fiataloknak, akiknek sokszor nincs más biztos pont az életükben.
Hétfőn ismét ellátmányosztás lenne.
Jelenleg körülbelül 150 ezer forint áll rendelkezésünkre, miközben nagyjából 500 ezer forintra lenne szükség ahhoz, hogy minden fiatalunk megkapja a heti támogatását.
Hogy mi lesz most?
Tényleg nem tudom.
Talán a mai nap megadja rá a választ.
Kiderül, hogy az a közösség, amit egy éve építünk, mellettünk áll-e akkor is amikor nehéz, a mostani vitákon és indulatokon túl is látja-e azt a tizenkilenc fiatalt, akiknek továbbra is szükségük van ránk.
Köszönöm mindenkinek, aki ezekben a napokban sem felejti el, hogy a történet végén mindig emberek vannak. Most éppen tizenkilenc fiatal, akik ugyanúgy számítanak ránk, mint egy héttel ezelőtt.
Lehet, hogy erre a posztra is kapok majd hideget-meleget, de legalább kiderül, hogy valóban hisztek-e abban, amit csinálunk együtt, vagy elég egy cirkusz ahhoz, hogy mindent leromboljon.
Nem csak a támogatói közösséget, hanem azzal a hitünket és reményünket, hogy lehet változtatni ezen a megkergült világon.
Ha akarsz segíteni a munkánk folytatásában, annak módjait kommentben találod.
