24/06/2026
A 2024-es Fenntartható kertek versenyre benevezett Mohács-Szőlőhegyen lévő kertjeimről írtam annak idején...
"Virág zegzugos kertje
Otthont és menedéket kerestünk, amikor megvettük a mohács-szőlőhegyi 2200m2 zártkertet 2006. tavaszán. A vadászházzal, a terasz előtt összeérő meggy- és cseresznyefa ágaival, alatta a korhadt rönkfa padokkal és asztallal, avarral - szerelem volt első látásra. S ez az évek folyamán olyan szerelemnek bizonyult, amelyet, ha az ember kényszerből el is hagy néha, akkor is örökké csak oda tér vissza.
A telek alján, a köves-földesút mellett, amint felkanyarodunk a telekre, a helyszűke miatt a kezdeti hatról háromra csökkent diófának, köztük egy pirosbélű diónak összecsókolóznak a gallyai, és jelenleg a legárnyasabb és leghűvösebb hely a kertben. A diófák szélén fáklyaliliom, selyemakác, trombitafolyondár, japánbirs, fehér orgonabokor és három színben kerti mályvacserjék virultak.
Azóta ösvényként ültettem a mályvacserjék közé gyökérsarjról felszedett birseket, mert kezdetben sem volt sok jövedelmünk, viszont ezek a növények és még páran mások nem pénzbe kerültek, hanem szorgalomba. Azóta a diófák alá beköltözött pár bodzabokor, amiről rengeteg virágot szedtünk idén, majd ahogyan haladunk tovább, odakerült egy törökmogyoró, és a közlekedő út mellé végig japánbirs és josta cserjesort ültettem váltakozva.
Dísznövénykertész vagyok, született parasztlány, de képeznem kellett magam. Gyerekkoromtól együtt vetjük a kukoricát a babbal, ami majd felfuthat rá, s a tökkel, ami befutja és takarja a talajt, hogy ne száradjon ki. Ez mivel logikus, így könnyű volt, ahogyan a veteményes is.
De a szőlőről és a gyümölcsfákról szomszédoktól és szakkönyvekben hozzá olvasva tanultam. Elsődlegesen az önellátás és a minimális vegyszer volt a cél, ha mégis muszáj. A szőlőt permetezem évente 3x és ha nem folyik le a levéltetű a fákról, akkor mást nem. Pár éve már nem okozott gondot a levéltetű, talán a biológiai sokféleség miatt. Lettek nyulaink és az első, anyámtól kapott kotlóssal csibecsapatunk is. Jelenleg csirkék és indiai futókacsák gondoskodnak a biológiai növényvédelemről. A haszonállatok szerves részei az életünknek. Mi tápláljuk őket, ők táplálnak minket és a kertet, a kert pedig mindenkit egy örökös kölcsönös körforgásban.
Kezdettől fogva fákat, bogyósokat ültettem, konyhakertünk volt, a meglévő növényeket szaporítottam tovább és cseréltünk, kaptunk sok ehető vagy csak szép növényt. Törekedtem arra, hogy egy fajon belül is több fajta növényem legyen.
2016 -ban megvettem a szomszéd telket, ami 4400m2, s ezáltal onnantól kb. 6600m2-re nőtt az öszes terület, és igyekeztem a két különböző arculatú telket harmonizálni, ami azóta is tart. Lombhullató díszcserjék, korai- és kikeleti bangita, labdarózsa, aranyvessző, különböző somok, több színben nyári- és hagyományos orgona, galagonya, feketeberkenye, gyöngyvirágcserje, jezsámen, hóbogyó, klemátisz, ami felfut az őszibarackfára, nincs hely mindenkit felsorolni.
Rózsák, levendulák, pünkösdirózsák, cserjés hortenzia, rozmaring, kakukkfűszőnyeg, menta, citromfű, medvehagyma. Évelők még harangláb, nefelejcs, hunyorok, erdei szellőrózsa, fáklyaliliom, íriszek, 13 fajta nárcisz, tulipánok, hóvirágok és más hagymások kaptak lehetőséget, és leginkább olyanok, akik elvetik saját magukat és könnyen szaporíthatóak, nem igényelnek vegyszert. Örökzöldekből van két kisebb fenyő, babérmeggy, japán és illatos lonc és rengeteg Vinca, kecskerágókból 6 fajta. Igazából könnyebb lenne elmondani, hogy mi az ami még nincs a kertben, de most nem jut eszembe olyan. A datolyaszilvafákat is kiültetem, amint megerősödnek, cseresznyéből is van 3 féle, fügéből 3, almák, körték, szilvák, meggyek, barackok.
A talajról! Mivel az agyagos, tarackos veteményessel nehezen boldogultam egyedül (párom izomsorvadásban szenved) így ma főként kecskealmon és "zöldhulladékon" alapuló mélymulcsban termelem a zöldségeket kb 100m2-en, nem az agyagos talajban. A talaj mindenhol máshol barna agyagtalaj és a legtöbb területen főleg mezei virágokkal tarkított, tarackbúzából álló kaszáló borítja. Ahol autóval járunk azt nyírjuk, ahol lehet, ott meghagyjuk vegyes rétnek a nyulaknak szénának. Sokszor csak ösvényeket nyírunk ott, ahol nem járkálunk gyakran.
Nincs "rendes" járda sehol, ahol sokat járunk, ott pár lépőkő van letéve, hogy ne a fű legyen kitaposva. Az enyhe kontrollmániám és maximalizmusom hajtóerején kívül, olykor lelkes barátaink segítenek a nehezebb dolgokban, így nem vagyok teljesen magamra hagyva a munkával, ha épp egy tavat akarunk kiásni két óra alatt, vagy egyetlen nap alatt akarok 36 fát elültetni az agyagos , durván tarackos talajba.
Idén lekerítettem egy 50x25 méteres területet, mert ültettem 18 új almafát, amiből 3 féléből van 2-2db, a többi mind különböző fajta, valamint 2-2 különböző birset és 2 naspolyát, 5db kajszit, ami 3 féle és 7 különböző szilvafát. Tavalyelőtti télen egy kisebb erdőkertet ültettem, ami 52 fát foglal magában, vad gyökérsarjakból és magoncokból, és pár bodzát, vad somot, de ott az őzek is szelektálnak, ezért kellett lekeríteni az almáskertet. Az almáskert egy részén egy kis tó van, semmilyen szűrőberendezés nincs hozzá, tavirózsa és vizitök nő benne. Halak voltak a gólyáig... de lesznek, csak megvárom, míg a barna erdei béka ebihalai elhagyják a tavat.
Hogy mitől fenntartható a kertem és mit teszek ennek érdekében? Azt hiszem, hogy a fajok sokszínűségét ennél sokszínűbbé már nehezebben tehetném. Ezért is lett annyi különböző fajta gyümölcsfa, Több szakaszban virágzik mindig valami, nincs semennyire sem elkülönítve a dísz- a haszonkerttől, menyecskeszem mellett rozmaring nő, gyöngyvirágcserje takarásában ribizli, fáklyaliliom mellett meggyfa és így tovább.
Törekszem rá, hogy ne csak elvegyem a kertből, amire nekem van szükségem, hanem adjak is neki, a növényeknek, az élővilágnak. Hagyok háborítatlan területeket. A nyesedéket, a gyomokat kihúzva helyben hagyjuk, a szőlőben is aprítom a vesszőket, elbír vele a fűnyíró. Éjjel sünök neszeznek, borz jár, róka néha szelektálja az állományomat, de nappal nagy zöld gyíkok napoznak, barna erdei béka, levelibéka, sikló, 13 féle madarat számoltam össze, őszapó, zöldike, cinkék, verebek, ökörszem, rigók, harkályok, sárgarigó, kékszajkó pl. így madáritatókat teszek ki. Szeretem, hogy körülvesz az élet és még jobban szeretem azt, hogy jól érzik magukat nálam.
Szívügyem ötvözni a funkciót a "haszontalan" szépséggel, és az újrahasznosítás. Kreatív és alkotó művészlélekként a kert folyamatosan változik, fejlődik, nincs két egyforma év. Hogy mit jelent nekem a kertem? Úrnője és rabszolgája vagyok egyszerre, otthon és menedék, amely táplálja a testet és a szívet-lelket, s egyszerűen ez a zegzugos kert az életem legnagyobb szerelme."
