14/02/2022
Festés után indult a burkolás szervezése. Alapvetően két burkolattípusban gondolkodtam, a nappaliban, hálóban parketta, az összes többi helyiségben csiszolt beton. Erről írtam anno hosszabban, aki lemaradt, nyugodtan keresse vissza a bejegyzéseket, az egyes helyiségek terveinél találja.
Először úgy gondoltam, hogy a csiszolt betonnal kezdünk, de a helyszíni bejárást követően végül abban maradtunk, hogy kezdjen a parkettás, ők könnyebben tudnak majd a parkettához "behúzni". Így aztán november végén rászántunk egy szombatot, mikor nyakunkba vettük Pestet és Budát... sok időt nem akartam rászánni, illetve a neten elég jól leszűkítettem az üzletek körét.
Döntési szempontok:
- fa legyen
- padlófűtésen működjön (értsd: max. 14 mm vastag, speciális fafajták)
- szép, időtálló, klasszikus, nem divat darab
Lényegében az első helyen meg is lett a befutó, becsületből megnéztük még a másik két üzletet is, hátha lesz nagyobb szerelem, de árban, minőségben, szépségben nem találtam jobbat, ráadásul volt készleten is belőle olyan 300 négyzetméter körüli mennyiség, így az én 42-m simán kijött belőle. És ezzel megint elértünk az örök problémához, ekkora belmagassághoz találj elég magas szegélylécet... Azt, hogy klasszikus, magas szegélyléc kell, már a lakás tervezésekor is tudtam, de még a helyen, ahol a parkettát vettem, sem tudtak olyan magasat mutatni, amit elképzeltem. Végül itthon sikerült beszerezni a 14 centi magas verziót, ami elsőre, a dobozból kivéve óriásinak tűnt, de aztán bepróbálva simán megállja a helyét.
Nyilván ahhoz, hogy a munkát meg lehessen kezdeni, kellett tartani egy alaposabb takarítást, ami ebben az esetben nem is megfelelő kifejezés, inkább tereprendezésnek mondanám. Olyan mennyiségű szemét halmozódott fel a hónapok alatt, hogy csuda. A kazán dobozától kezdve a dugaljak csomagolásáig (mert közben a villanyszerelő is felrakta a kapcsolókat, lámpákat) minden ott gyűlt össze. Úgyhogy rendeltem egy lomtalanítást a munkák megkezdése előtt, majd anyuval szépen neki álltunk szelektíven szétrámolni mindent.
Ez az esemény örökre bekerült a családi legendáriumba... zsákoltunk, pakoltunk, majd a munka végeztével elindultunk volna haza, de a slusszkulcsot sehol sem találtam... a frász tört ránk, néztük az addigra tök üres lakást, az udvart, sehol semmi... A nagyon szép a dologban, hogy az autóhoz az egyetlen működő kulcsot sikerült kilomtalanítani (illusztrációnak a kupacról láttok egy képet, igen, azt vagy háromszor túrtam át, de semmi...). A legnagyobb bajom nem is az volt, hogy nem lesz autóm hetekig (időközben rendeltem új kulcsot), hanem hogy megközelítőleg 50 kiló ilyen-olyan típusú kenyérliszt hevert a csomagtartóban, míg nekem kb. egy sütésre elegendő lisztem volt mindösszesen otthon a lakásban. Azt hittem, elsírom magam... Végül rendeltem 30 kiló lisztet is. Másnap hívtam a webshopot, hogy villámgyors kiszállítást szeretnék kérni, mert szombaton már nem lesz kenyér (ez szerdán volt), amikor is látom, hogy egy rendőrautó parkol le a ház előtt, majd hozzánk csengetnek... Hát, nem hiszitek el, de az ide-oda pakolásban az autó zárjában maradt a kulcs, amit egy járókelő észrevett, kihívta a rendőrséget, jegyzőkönyvezték, hogy kivették a zárból a kulcsot, majd bevitték a kapitányságra, ahonnan másnap jöttek, hogy felvehető a kulcs náluk... Hát, nem hiszem, hogy valaha is örültek így rendőrnek valahol...
Szóval, ennyi kaland után végül karácsony előtt lekerült a parketta, én még egyszer eljátszottam ezt az autóban hagytuk a kulcsot dolgot, de szerencsére akkor 10 perc után felfedeztem... úgyhogy a szép új slusszkulcsom kapott egy nyakba akasztót, én pedig minden alkalommal, mikor a lakásnál kiszállok, használom is!
