04/07/2022
A fenntarthatóbb, szárazságtűrőbb kertekért...
🌳☘🌿🌱🌷🐝💧
Olyan helyen élek, ahol az elmúlt napokban nagyon szigorú vízhasználati korlátozások léptek életbe. Olyan térségben élek, ahol százak, talán ezrek maradtak napokig vezetékes ivóvíz nélkül. Nyilván mindenki hallotta a solymári esetet, ami érint***e a környező településeket is.
Évek óta szállok vitába a felelős vízhasználattal kapcsolatban nagyon sok emberrel, aminek fontos része a kertek kialakítása, gondozása is. (Hozzáteszem gyorsan, hogy én sem vagyok tökéletes, de törekszem arra, hogy minél fenntarthatóbb legyen az életterem. És van még min dolgoznom. :) )
Elhiszem, hogy valakinek szép a milliméter pontosra vágott, augusztus végén is zöldellő gyep, amiben a füvön kívül nagyítóval sem találni semmi mást, és amit egyetlen fa árnyéka sem foltosít ki. Nem is az a lényeg most, hogy számomra egy erdőkert, vagy egy százszorszépes, fehér herés terület mennyivel gyönyörűbb, mert ez mindössze ízlés kérdése. Teljesen szubjektív dolog, amiről kár vitázni.
Viszont egyre világosabbá válik: a fa nélküli, műtrágyázott, minden nap öntözött, rendszeresen gyomirtózott kertek fenntarthatatlanok. (A viakolorozottakról ne is beszéljünk, mondjuk, bár oda legalább ivóvíz nem kell.) Egy ilyen udvar a biodiverzitás szempontjából is bajos, és középtávon már ez is nagy probléma. De az ivóvíz elpazarlása fűlocsolásra, számomra mindig megdöbbentő volt. Főleg az automata, nagy mennyiségű vizet elhasználó rendszerek esetében.
Ahhoz, hogy azt a gyepet fenntartsák, ami ki van téve a tűző napnak, ráadásul folyamatosan kis méretűre van vágva, iszonyú termeszeti erőforrásokra van szükség. Közben pedig egy biodiverzitás-sivatagot tartanak fent. Tehát a természeti erőforrásokat a természet ellenében használják fel. Ezen érdemes lenne elgondolkodni...
☝ Két ellenérvet várok az írásommal egyet nem értőktől. Az egyik, hogy nemzetközi vállalatok, repülőtársaságok, PET palack gyártók mennyivel több vizet pazarolnak el. Ezzel messzemenőkig egyet is értek, és természetesen apró cseppek vagyunk a tengerben, de attól még tenyezők. És közhely ugyan, de a sok kis csepp már mennyiség lehet. De ennél is fontosabb, hogy ezzel az egyébként jogos állítással csak a magunk lelkét nyugtatjuk... Miért ne csinálhatnék valamit jól vagy jobban csak azért, mert mások rosszul csinálják? Ráadásul nekem a lelkiismeretem is fontos, hogy miként fogok majd belenézni a gyermekeim szemébe.
A másik érv valami olyasmi lehet majd, hogy "mindez túl van misztifikálva, nem is olyan nagy probléma ez, és egyaltalán mit számít globálisan az én füvem, azt egyébként is akkor locsolom, amikor én akarom"... Ez talán így is van. Amíg van víz. Csakhogy a térségemben napokig csak lajtoskocsiról volt ivóvíz, és ez a valóság. A rémisztő valóság, ami az ember eszébe juttatja a még így is távolinak tűnő dél-afrikai vízhiányt. De tény, hogy itt, a magyar agglomeració számos háztartásában sem lehetett fürdeni, mosni, WC-t lehúzni.
(Utóbbira persze önmagában is jó lenne valami működő, praktikus rendszer. Nagymamám egyébként spórolás címén még mindig vödrökbe gyűjti este a fürdővizének egy részét, és azzal öblít a következő estéig.)
Szóval lehet ehhez a kérdeshez komolytalanul vagy önérzetesen, meginkább önzően hozzáállni, ettől a probléma előbb-utóbb sajnos mindenkit elérhet.
Most például sok településen betiltották a kertek öntözését, tehát árnyék és öntözővíz híján vélhetően a lesajnált, természetesebben gondolkodó szomszédnál lesz szebb a fű. És nagyon úgy néz ki, hogy ez tendenciává fog válni. Szóval, ha valaki eddig nem t***e, most érdemes újragondolnia a kertek elrendezését, szerkezetét, és legalább néhány fát elhelyezni az udvarában.
Nálunk egyébként még egy termetes diófa is van, ami nem a gyep kedvence, de az árnyék, amit szolgáltat, megéri a némiképp gyérebb aljnövenyzetet.
👉 Ezt a fantasztikusan kifejező rajzot a neten találtam, es egyből beleszerettem. :)
