23/05/2026
Vegyetek zöld spárgát, mellé vegyetek epret is. Még mindig drága mulatság, de a tavasz az tavasz.
Tisztítsátok meg az epret, vágjátok félbe, negyedebe. Kóstoljátok meg. Az a jó ha annyira édes, hogy magában is meg lehet már enni. Ha nem, tegyetek rá egy nagyon kevés porcukrot. Adjatok hozzá egy kanál jóféle balzsamecetet, keverjétek meg.
Törjétek le sorban a spárga szárakat. A rügyes részeket mossátok meg. Töröljétek szárazra, tegyétek forró serpenyőbe, öntestek alá olívaolajat. Morzsoljatok rá vajat. Süssétek egy pár percig, amíg szint nem kezd kapni.
Figyeljétek, hogy a zöld megélénkül, felfényesedik, aztán sötétedni kezd.
Mikor már itt-ott kezdene barnára pirulni öntsetek rá hirtelen egy fél evőkanálnyit a balzsamecetből.
Hőköljetek hátra a hirtelen előrobbanó selymesen vad illatfelhőtől.
Rázzátok meg a serpenyőt, vegyétek le a lángról.
Szórjatok rá durva szemű sót.
Adjátok hozzá az epret, rázzátok össze, épp csak annyira, hogy az eper átlangyosodjon.
(Reszeljetek rá egy nagyon kevés nagyon jó parmezánt - ez persze már túlzás, de néha túlozni is érdemes, hogy legközelebb már ne kelljen.)
Kóstoljátok meg.
Örüljetek.
Egyétek meg.
A legutóbbi spárgás posztnál kérdezte valaki, hogy miért kell eltörni a szárakat? A spárga egy nagy rügy. Az alsó része sokszor már fás egy kicsit, abból levest jó csinálni, de így sütve nem olyan kellemes ennei. Szerencsére a spárga segít nekünk elválasztnai a rügy zsenge részét a fás részétől, meg kell fogni alul és felül, és meghajlítani, amig el nem törik, éppen ott fog eltőrni ahol kell.
A rügyes részt meg kell sütni, az alsóból készülehet mondjuk spárgás-porés krumplileves - vagy főzelék, és akkor pesze senki se tiltja meg, hogy sült rész meg feltét legyen - de ez már egy másik történet. (Majd megirom.)