06/10/2019
Kedves Emlékművédelem Kedvelők, Követők! Egy jó ideje nem jelentkeztünk. Még tavaly téli szünetre mentünk, illetve terveztünk menni. A december pihenéssel és felkészüléssel telt, majd az időjárás olyannyira kedvezőre fordult, hogy január óta szinte megállás nélkül dolgozunk. Így van is mit megmutatnunk, sőt, még az előző őszről is maradtak bemutatandó adósságaink. Ezeket hamarosan hozzuk is, de az online visszatérésre egy nyári munkánkat, a Nyim község határában álló feszületet választottuk.
A feszület 119 éves. Előttünk egy temetkezési vállalkozó halálra ítélte, bontás után új feszület állítását javasolta.
A feszület 119 éves. Állt az első világháború alatt, a második világháború alatt, '56 alatt, és az elmúlt 119 év minden emlékezetes és kevésbé emlékezetes napján. Amikor állították, hazánkat még Osztrák-Magyar Monarchiának hívták. Egy évben született Fekete Istvánnal, Szabó Lőrinccel és Féja Gézával. Együtt létezett Kaffka Margittal, Adyval és Kosztolányival. Együtt létezett Honthy Hannával, Tolnay Klárival, Kabos Lászlóval és Jávor Pállal. Hallotta Kodályt és Bartókot, de hallotta az Illést és a Fonográfot is. Nézett rá gróf, kisasszony, elvtárs, pajtás. Amikor állították, még voltak bojtárok, pákászok és kefekötők. Sőt, még hóhérok is. De nem volt még forint, hangosfilm, de papírzsebkendő és hűtőszekrény sem.
Azok, akik állíttatták, és akik megcsodálták állítását, már rég nem élnek. Nincs köztünk olyan, aki ezt a posztot olvasva emlékezhetne rá és elmondhatná, hogy zajlott az átadó. Mert a feszület 119 éves. Hogyan lehet 119 évnyi létezést, 119 évnyi történelmet elbontásra javasolni?
A feszület valóban súlyosan sérült volt. Több helyen kettétört a keresztág, érintésre omlott az alap. De a hozzá nem értés egy ekkora értéknél nem lehet mentség. És mégis hány, de hány gyönyörű emlékművünk semmisül meg, és vész el velük a bennük élő történelem pusztán azért, mert az eszmei érteket felmérni képtelen, hozzá nem értő kezek közé kerülnek.
A feszület a nyáron kézi kőpótlással (értsd: két hétig tartó aprólékos újraalkotással) visszakapta eredeti formáit és eredeti sárga homokkő színét. Megerősítve néz elébe a következő száz évnek.
Sajnos az eredeti véseteket már nem tudtuk megmenteni, a felület felhólyagosodott és lemállott, ezért kőtáblára vésve pótoltuk. Az eredeti Mária szobor "szerencsére" csak félig ment tönkre, ennek helyreállítását téli műhelymunka keretében tervezzük. Addigis készítettünk helyére egy domborművet. A korpusz és az INRI felirat viszont szépen megmaradt, tisztítás és felületkezelés után a kért színben kerültek vissza helyükre.
