05/06/2025
Pár hónapja, egy csoportban beszélgettünk Noéról, és valahogy úgy a fejemben maradt a történet, hogy ki kellett festenem magamból. Nem a történet igazság tartalma érdekel, és még csak nem is az, hogy hogyan fért el annyi állat egy bárkában. Hanem a szereplők, a karakterrajzok. Milyen lenne ebben a történetben szerepelni? (én nem szeretnék, de ők mi okból vállalták?)
Mennyire viselte meg őket, az ismert környezet, és az ismerős emberek, a közösség elpusztulása? Vajon szerette, Noé, az állatokat? Örömmel építette azt a hatalmas bárkát? Vagy csak ráosztották a feladatot és el kellett végezze? Úgy gondolt rá, mint megtiszteltetés vagy egy letudandó feladat? És miután annyi napon keresztül ott ültek a bárkában, és hallgatták, hogy kint mindent elpusztít a víz... talán reménykedve, hogy vár rájuk az új világ... Végül mit találtak odakint? Mi várt rájuk, miután elhagyják a bárkát? Vajon, Noé, meg akart szabadulni a sok munkát jelentő vadállattól, vagy úgy a szívéhez nőttek közben, h sajnálta, hogy el kell engedje őket? Vajon felhasználta a bárka anyagát, fa elemeit, a saját és a gyerekei háza felépítésekor? Ennyi ideig összezárva a családtagokkal, hogyan változott meg a viszonyuk?
A festés közben az a pillanat foglalkoztatott, amikor végre elhagyhatják a bárkát. Noé kimászik a bárkából, a várva várt szabadság és ragyogó napfény felé… Festmény címe: Noé (60X70 cm. olaj/vászon)
